Tegnap este vasalás közben éppen a szokásos Szex és New York örökérvényű sorozatot néztem sok x-edik alkalommal, amikor a következő mondatra kaptam fel hirtelen a fejemet, majdnem odaégetve Ádám ingét a kezem alatt:
„Én is szeretlek. De magamat még jobban szeretem.”
A ’megérdemlem szint’
Ha valaha is láttál akár csak egy részt is a Szex és New Yorkból, akkor tudod, hogy Samantha nem az önzetlenségéről és a nagylelkűségéről ismert – legalábbis, hogyha férfiakról van szó akkor biztos nem. Ettől függetlenül ebben a mondatában pont az a fajta önzőségi szint bukkan fel, amit Self-Love Coachként minden Nőnek át szeretnék adni.
Ez a fokú egoizmus ugyanis egyet jelent a ’megérdemlem szint’ egészséges jelenlétével, ami egy valóban boldog, két teljes értékű, saját életéért 100%-os felelősséget vállaló felnőtt kapcsolatának alapját adja.
Hogyan ismerheted fel ’megérdemlem szintedet’?
Amikor a következő mondatok – vagy az ezekhez közelítő gondolatok – a belső monológod szerves részei és őszintén tudsz azonosulni velük: „Megérdemlem, hogy boldog legyek. Megérdemlem, hogy szeressem és elfogadjam magam. Megérdemlem, hogy szeressenek. Megérdemlem a törődést. Megérdemlem az Énidőt. Megérdemlem a csendet. Megérdemlem, hogy mindenből a legjobbat kapjam.”
A szentté avatásod esélye
Az önfeláldozást és a mártírkodást lehet, hogy őszintén tisztelték a középkorban, amikor még volt rá esély, hogy az értelmetlen halálodért szentté avatnak, de ma már 1. semmi esélyed erre, 2. nem akarsz inkább boldog lenni?
Tudom, hogy nagymamáinktól, sőt, sokszor a saját anyukánktól is az önfeláldozás az alapbeállítás, amit kislányként megtanulunk. Az én életemben például mindennél jobban imádott Nagymamám volt a mártírkodás legnagyobb alakja, aki csupán a romantikus regényekben élte meg az álmait. Inkább arról mesélt a legapróbb részletekig, hogy a legújabb Nora Roberts könyv főszereplője milyen nehézségeket, majd természetesen szenvedélyes és viszonzott szerelmet élt át, mint hogy kimozduljon a zárt valóságából.
Szerintem a legtöbbször kiejtett mondata a “majd máskor” volt, amivel újra és újra elhalasztotta a boldogság legkisebb lehetőségét is.
Miért hagyod (el) magad?
A szeretteid előtérbe állításáról és a miattuk való visszalépésről egy másik cikkben mesélek Neked, most maradjunk az eredeti témánál - miért maradsz benne egy önromboló kapcsolatban?
Szerinted nem jár Neked ennél több? Szerinted Te csak a harmadik szereplőként férhetsz bele egy eredetileg páros játékban? Szerinted Neked meg kell alkudnod az egyedül töltött hétvégékkel és a magányos Karácsonyokkal? SZERINTED TE CSAK ENNYIT ÉRDEMELSZ?
Az én történetemben, amikor a harmadik szerelő skatulyájába fértem bele nem egy másik nő, hanem a munka állt. A munka, a stressz levezető iszogatások, a baráti kiengedések, az ügyfelek és a megrendelések, mindig, de mindig elém kerültek a rangsorba - és én sokáig hagytam.
Hagytam, sőt, felvettem a mindig házsártos hárpia szerepét, mert máshogy nem figyeltek oda rám. És egy idő után el is hittem, hogy ez vagyok én. A mindig hátrahagyott, a mindig zsörtölődő, a mindig elhanyagolt, aki így valóban nem is kellhet senki másnak.
És fájt ez az új énkép, ami bár nem tetszett, de hordtam, mert nem mertem elhinni, hogy van ennél jobb is. Hiszen nézz szét magad körül! Hányan élnek boldogtalan kapcsolatban? Hányan válnak el? És mennyi, de mennyi kapcsolatban jelenik meg a 3. fél, vagy ilyen vagy olyan formában.
Hogyan is bízhatunk így abban, hogy van ennél jobb?
Pedig hinned kell - magadban!
Sokszor igazából nem is azért vagyunk boldogtalanok, mert a helyzetünk, a körülményeink szomorúak, hanem mert nem érezzük, hogy miénk a döntés.
Úgy érezzük, hogy csak sodródunk az árral, és nincs befolyásunk az életünk alakulására. Legtöbbször még mi magunk is tápláljuk a kilátástalanságunk érzését, hiszen “nem akarjuk a másikat megbántani”, “ennél úgysincs jobb”, “sőt, mi van, ha ennél csak rosszabb lesz”. Inkább kívülre mutogatunk, bízva benne, hogy ez majd feloldja a bennünk tomboló reménytelenséget, pedig inkább csak felerősíti azt.
100% felelősség, 100% szeretet
Mi is a megoldás? Ha végre merjük kezünkbe venni az életünk irányítását és felvállaljuk, hogy mi vagyunk a felelősek a sorsunk alakulásáért. Innentől kezdve, ha maradunk, akkor a helyzet elfogadása mellett döntünk. Ha megyünk, akkor pedig a nyafogást elhagyva a változtatás mellett tesszük le a voksunkat.
Hogy vágjunk bele? Kezdjük el megerősíteni magunkat! Nálam mindez a Boldogság-receptem 10 lépését öleli fel, ami egyet jelent többek között a takarítással, az edzésre járással és a bakancslista írással. Én ezeken keresztül kerülök közelebb magamhoz és vagyok képes tisztábban látni a helyzetet. Ha mindezt megtettem, már sokkal inkább tudom, hogy képes vagyok rá, és sokkal jobban bízok magamban, hogy innentől kezdve bármit szeretettel fogok tudni megoldani.
Szeresd magadat jobban, szeresd magadat eléggé ahhoz, hogy merj lépni, merj felelősséget vállalni és merd a boldogságot választani!
Szeretettel ölellek,
Anna ♥
Sefl-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója
