1968-ban Dr. Rosenthal és Dr. Jacobson egy érdekes kísérletet végzett el, melynek célja az volt, hogy vizsgálják az elvárások hatását a diákok teljesítményére. Hihetetlen eredmények születtek!

A Pygmalion-hatás

A két harvardi pszichológus véletlenszerűen kiválasztott egy általános iskolát, ahol a vizsgálatot folytatták. Az év elején az igazgató behívatott három tanárt, akiknek a következőt mondták: “A megfigyeléseink alapján a maguk tanítási módszerei a leghatékonyabban. Éppen ezért mindegyikük kap egy osztályt, ahol az iskolánk legmagasabb IQ-hányadossal rendelkező diákjai tanulnak. Azt szeretnénk, hogy az év végére legalább 20-30%-kal növekedjenek az eredményeik, azonban mindezt nem akarjuk elárulni se nekik, se a szülőknek.”

A tanárok nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a tanévbe, hiszen tudták, hogy kiemelkedően értelmes diákokat taníthatnak. A kutatók az év folyamán nyomon követték a teljesítményüket, és látható volt, hogy folyamatosan fejlődnek a tanulók eredményei. A tanárok sokkal türelmesebbek voltak, és gyakran szántak időt az órák után is arra, hogy segítsék a lassabban haladókat, hiszen biztosak voltak benne, hogy nem a gyerekek felfogó képességével van a probléma.

Az év végén a három osztály nemcsak az iskolán belül, de az egész San Francisco-öbölben is a legkiemelkedőbb eredményt nyújtotta, és valóban elérték a 20-30%-os javulást az eredményekben.

Amikor az eredmények ismertté váltak, az igazgató ismét behívatta a tanárokat, és gratulált nekik a teljesítményükhöz, majd felfedte előttük az igazságot:

mind a tanárok, mind a diákok véletlenszerűen lettek kiválasztva a kísérlet során.

Vagyis a kísérlet során nem a diákok vagy a tanárok kíválósága volt a biztos pont, hanem egyetlen dolog: az elvárások, amit az igazgató a tanárok, a tanárok pedig a diákok felé támasztottak.

Úgy kezelték őket, mintha kiváló képességűek lennének, mintha az iskola legjobbjait tanítanák, így a gyerekek erre az elvárásra reagálva teljesítettek.

A várakozások alapja - kitűnő tanárok, magas IQ-val rendelkező diákok - mindkét esetben hamis információn alapult. Ezzel szemben az elvárások önbeteljesítő jóslatként működtek.

Belső és külső elvárások

Az elvárások esetén megkülönböztetünk külső és belső elvárásokat. Külső elvárás, amit a társadalom, a szüleink, a tanáraink, a főnökeink, munkatársaink, barátaink, szerelmünk és gyerekeink támasztanak felénk. Belső elvárás pedig az, amit saját magunknak határozunk meg.

Bár az elvárás forrása szempontjából bekategorizálhatjuk őket, a hatásuk mégis ugyanúgy önbeteljesítő jóslatként képes működni mindkét esetben. Vagyis, az életben gyakran nem azt kapjuk, amit akarunk, vagy amiben reménykedünk, hanem azt, amire legbelül számítunk. Ilyen módon a saját életünk prófétái vagyunk, amit mi döntünk el, hogy csodálatossá vagy negatívvá varázsolunk.

Mese az átveszekedett randiról

Személy szerint én egy nagyon konkrét estén tanultam meg, hogyan is működnek az elvárásaink, és hogyan tudunk általuk nagyon rémségessé varázsolni egy alapvetően fantasztikusnak induló estét.

Történt ugyanis egy volt kapcsolatomban, hogy romantikus gesztusra vágyva érkeztem az akkori páromhoz. Vágyni valóban vágytam egy különleges estére, mélyen azonban már előre forrongtam, mert tudtam, hogy úgysem fog semmi ilyesmivel meglepni. Már előre felkészítettem magamat a csalódásra és egy újabb keserű találkozóra, amikor nem történik semmi új, semmi szép, és végképp semmi romantikus.

Amire megérkeztem Hozzá, már gyakorlatilag dúltam-fúltam mérgemben, hogy nem hiszem el, hogy ennyit sem érdemlek. Még egy szál virággal sem tud meglepni néha, nemhogy egy gyertyafényes vacsorával. Pedig állítólag szeret főzni…

Gondolhatod, hogy milyen hangulatban léptem be az ajtón. Szinte azon nyomban elkezdtem a megbántottat játszani - Ő pedig hagyta.

Így utólag visszagondolva, tisztán látszik, hogy mennyire gyerekek, vagy sokkal inkább gyerekesek voltunk mind a ketten. Játszottuk a saját hatalmi drámáinkat, és igyekeztünk elszívni a másik energiáit. Én sértődéssel és hisztivel, Ő pedig néma hallgatással, időnkénti hangos vádaskodással harcoltunk.

Ebben az időben a kedvenc ‘megoldásom’ ilyen esetekre a következő volt: bevonultam a szobába, lefeküdtem az ágyra és álomba sírtam magam. Most is ez volt a tervem, nem is estem ki a megszokott szerepemből egészen addig, amíg ki nem nyitottam az addig csukott hálószoba ajtaján, ahol rózsaszirommal beterített ágy és tucatnyi gyertya várt.

Mi történik, amikor negatív elvárásokkal indulsz neki?

Amikor negatív elvárásokkal vértezed fel magad a csalódás ellen, így próbálva megvédeni szívedet-lelkedet a fájdalomtól, akkor automatikusan megváltoztatod a saját viselkedésedet.

Képzeld el egy boxoló testtartását, amikor bent van a ringben és mindjárt kezdődik az első menet. Látod magad előtt, ahogy behúzza a nyakát, védekezésre emeli a karjait, és támadó állást vesz fel?

Most pedig képzeld el, hogy valaki a boxoló támadó testtartásával közeledik feléd. Hogyan reagálsz? Vagy hasonló testtartással, felkészülve a harcra, vagy füled-farkad behúzva a menekülést választod. Hiszen mennyi esély van rá, hogy a boxoló csak kedvesen meg akarja kérdezni, hogy hány óra van? Sokkal nagyobb lehetőség van rá, hogy valóban bántó szándékai vannak.

A metafórában, gondolom már ki is találtad :), Te vagy a boxoló, a negatív elvárásaid pedig nem mások, mint a támadó testtartás. Hogyha pedig így közeledsz bárkihez, vagy az egész életedhez, nem csodálkozhatsz, ha a viselkedésedre való reakcióként folyamatosan menekülnek előled, vagy támadások sorozatát kapod. A saját viselkedéseddel váltod ki mindezt a környezetedből.

Hogyan válhatsz egy boldog élet jósává?

A jós szó kicsit bizonytalan, így válj inkább azonnal teremtővé. :) A boldog életednek, az álmaid megvalósulásának ugyanis nemcsak elszenvedő alanya, hanem valódi TEREMTŐJE vagy. És most megosztok Veled egy nagyon egyszerű trükköt, amivel azonnal elkezdhetek a negatív elvárások pozitívvá formálását.

Fogadd nagyon sok szeretettel az egyik kedvenc mantrámat:

Hiszek benne, hogy ma valami csodálatos dolog fog történni velem.

Hogyan használd?

1. Állítsd be a telefonod ébresztőjébe a mantrát, hogy emlékeztessen naponta legalább 3-szor.
2. Írd fel egy post-itre és ragaszd a fürdőszoba tükrödre, hogy ezzel kezdhesd a reggeled és zárhasd az estét.
3. Érezd át, amit mondasz! Mert nem magukban a szavaknak, hanem a belőled kiváltott érzésnek van valódi hatása. Idézd fel, hogy milyen volt kislányként a Karácsonyt várni, és tartsd fel minél tovább a felmerülő érzést.

Válj a saját tanároddá, aki hisz benned, aki biztat, hogy képes vagy rá, aki segít abban, hogy minden nap kihozd magadból a legjobb és legboldogabb Énedet! :) (Ha nem megy, még mindig kérheted egy coach segítségét, aki a bevált gyakorlataival és évek tapasztalatával rávezet Téged a boldogság útjára! :))

Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach

Források:

• Brian Tracy - Maximális teljesítmény
• Kollár Anna - Modern Istennők Kézikönyve

>>> Gyere és töltődj fel a következő Modern Istennő Körön! <<<