Kollár Anna Self-Love Coach

5+1 dolog, amit máshogy csinálnék egyetemistaként

2017. szeptember 08. - Kollár Anna

blog_5_1_tipp.jpg

Emlékszem, amikor felvettek az egyetemre, mennyire biztos voltam benne, hogy innentől kezdve egyenes út vezet előre a siker és a boldogság felé. Hiszen annyi filmet láttam és annyit álmodoztam erről kislány koromtól kezdve! Tudtam, hogy amint belépek az egyetem kapuján, amin annyit dolgoztam, hogy bekerüljek, onnantól kezdve majd magával ragad az áramlat és a végén majd úgy hagyom el az alma-máteremet (ezt a szót sem használtam még soha...), mint egy kész, tudatos, gyönyörű Nő. Hát, nem így történt!

 

Amikor rájössz, hogy mi a valóság

A valóságban ugyanis az egyetem sokkal több választ, mint amennyi kérdést adott. Összezavart a kismilliónyi lehetőségével, a számtalan opcióval, amik mind-mind mások és mégis annyira hasonlóak voltak. Ott álltam egy hónap híjján 19 évesen és csak abban tudtam reménykedni, hogy nem egy olyan utat választok, amin aztán örökké beragadok és véletlenül se olyanná válok, mint annyiszor vizualizáltam.

Hogy ezt kivédjem, egy akkor okosnak tűnő döntés mellett tettem le a voksomat: inkább nem döntöttem.

Annyira féltem a véglegességtől, attól, hogyha egyszer rosszul választok, azt soha többé nem tudom kijavítani, hogy továbbra is - durva túlzással élve - csak kívülről néztem végig az eseményeket.

Mivel tudom, hogy nekem mennyit jelentett volna, ha valaki akkor megosztja velem a saját tapasztalataimat és legalább egy kicsit megpróbál terelgetni, így elkészítettem egy mini videó-sorozatot arról az 5 + 1 dologról, amit máshogy csinálnék, ha most lennék gólya/egyetemista. Lássuk is, mind az 5 + 1 pontot!

 

1. Teremtsd meg a rendszert az életedben!

Bár nem állítom magamról, hogy szuperül tudok rendszerben gondolkozni, de a rendszer megteremtését az mindennapjainkban olyan szinten esszenciálisnak tartom, hogy mindegy hány éves vagy, mindegy milyen szakaszát éled az életednek, hogyha az alapokat megfelelőlen leraktad, akkor onnantól kezdve tripla olyan hatékonyan tudod ráépíteni az egyéb fontos elemeket.

Én ezt elrontottam, és nem is kicsit, az egyetem első éveiben, és azóta is hajlamos vagyok rá, amint valami nagyobb változás bekövetkezik az életemben. De most már tudom, és egyre gyorsabban törekszek rá, hogy meglegyenek a fix pontok a napirendemben, amik egyfajta origóul szolgálnak minden másnak.

A videóban pluszban még azt is elmesélem, hogy hogyan is függ mindez össze a nem kívánt plusz 7 kilóval! ;)

 

2. Csatlakozz egy közösséghez!

Az egyetem, főiskola így visszanézve inkább szólt a kapcsolatépítésről, mint a tanulásról. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem hasznosítom az egyetemi órákon elhangzottak legalább 10%-át ( :p ), de ennél sokkal jelentősebb arányban vannak jelen az életemben a megőrzött barátságok

Amit a félelmeim miatt viszont kihagytam az nem más, mint a közösséghez, szervezethez való csatlakozás. Hogy miért ne tedd, elmesélem a videóban! 

 

3. Engedd el az érzelmi kapaszkodókat!

 Az érzelmi kapaszkodó az a személy (vagy társaság), akikkel nem szívedből, nem szeretetből tartod a kapcsolatot, hanem sokkal inkább azért, mert biztonságot adnak.

Amikor felkerültem Pestre, akkor hirtelen minden és mindenki új volt, és balzsamként hatott a lelkemnek minden olyan kapcsolat, akik tudták, hogy ki vagyok.

 

4. Merd kipróbálni magad a gyakorlatban!

Hogyha megfigyeled, a legtöbb pont, így a 4. is azért történhetett meg velem - és számtalan más gólyával -, mert inkább a félelmet választjuk a szeretet helyett. Inkább a komfort-zónánkban maradunk, ahelyett, hogy fel mernénk vállalni önmagunkat.

Nálam a gyakorlatkeresés is ebbe a kategóriába esett bele... Féltem, hogy a gyakorlat örökre szól. Féltem, hogy csak elveszi az időmet minden mástól. Féltem, hogy kimaradok miatta valamiből. Féltem, hogy béna leszek. Féltem, hogyha egyszer választok, az meghatározza az egész életem további menetét... 

Pedig mennyire hiábavaló volt!

 

5. Ismerd meg életed legfontosabb személyét!

Önismeret, önismeret, önismeret!

Én túl későn és túl felületesen kezdtem bele, pedig annyi mélységtől és felesleges kerülőtől megkíméltem volna a segítségével magam, most már látom. :) Mégis, ez az a pont, amit sosem késő elkezdeni és mindegy, hogy mivel kezdesz, mert mindenképpen adni fog, ebben 1000%-osan biztos vagyok! ;)

 

+1 Hidd el, tényleg mindennél fontosabb az egészséged!

Mikor kicsi voltam, azt hittem ez szuperöreges dolog, hogyha valaki azt kívánja, csak legyen egészséges, mert az mindennek az alapja. Hát... elég korán, már 19 évesen rá kellett jönnöm, hogy mennyire alábecsültem ezt a kijelentést. Én ugyanis szupergyorsan leromboltam az addig minden nagyobb betegséget simán legyűrő immun-rendszeremet, konkrétan kevesebb, mint fél év alatt.

 

Pár szó összefoglalásként...

Semmit sem bánok! Mélységesen hiszek benne, hogy minden pontosan úgy történt, ahogy történnie kellett, és ha visszamehetnék, sem változtatnék meg az égegyadtavilágon semmit!

Imádom azt, ahova eljutottam, és mindezek a tapasztolások nélkül most nem lehetnék az a Nő, akivé váltam. Ennek pedig része mind az 5 + 1 pont, amit elrontottam. 

Egy viszont biztos: mindig hittem benne, hogy az okos ember / tudatos Nő, a másik hibájából tanul. ;) Ezért is készítettem el a videó-sorozatomat, ezért is osztom meg Veled mindazt, amiért én annyira hálás lettem volna az egyetemista éveim alatt.

 

Ha tetszett, oszd meg másokkal is, hogy minél többen élhessék meg minél felszabadultabban az egyetemi, főiskolás éveiket! ;) 

 

A legnagyobb szeretetemmel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

A 20 legnagyobb életlecke, amit Louise L. Hay ránk hagyott

untitled_design.jpg

“Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, minden tökéletes, egész és teljes.” - Louise L. Hay

Egy csodálatos Nő és fantasztikus Tanító, Louise L. Hay augusztus 30-án távozott a Földről. Talán Ő volt az első Mentorom Anyukámon kívül, aki tisztán és érthetően “mesélt” nekem a könyveiben és a hanganyagaiban az önszeretet fontosságáról. Bár személyesen sosem találkoztam Vele, tudom, hogy nélküle nem lennék az és nem foglalkozhatnék azzal a hivatással, ami igazán én vagyok.

Bár a halál sosem pozitív esemény, amikor először olvastam a hírt egy gyors sokk után nagyon mély hála öntötte el a szívemet. Hála, mert tudom, hogy a 90 éve alatt Ő valóban megélte minden napját és képes volt több millió embernek példát mutatni a saját életén keresztül. Lehet ennél többet kívánni egyáltalán?

Ha igen, akkor kívánom, hogy a tudása, ereje és lelki szépsége rajtunk keresztül még évszázadokig fennmaradjon.

Éppen ezért össze is gyűjtöttem a 20 legkedvesebb idézetemet Tőle, amik önmagukban is egy teljes meditációt vagy előadást érdemelnek. Raktározd el őket, hogy amikor szükséged lesz rá, elővehesd és megtölthesd vele a szívedet.

1. Az önismeret megmutatja a problémáid megoldásához vezető utat

“Ahhoz, hogy rendet rakjunk a fejünkben, előbb meg kell néznünk, mi van benne.”

2. Te irányítod a gondolataidat. A gondolataid teremtik a valóságodat. Milyen valóságban akarsz élni?

“Minden egyes gondolatunk a jövőnket formálja. Ha ez igaz, akkor szeretnéd, ha bekövetkezne, amit éppen gondoltál?”

“Forgass olyan gondolatokat a fejedben, amelyek jókedvre derítenek. Tégy olyan dolgokat, melyektől jó lesz a közérzeted. Barátkozz olyan emberekkel, akik növelik az önbizalmadat. Táplálékod mindig előnyére váljon a testednek. Lépteid kövessék belső ritmusodat.”

“Nem a gondolataid tehetetlen áldozata vagy, hanem sokkal inkább a saját elméd mestere.” - Ideje úgy is viselkedned."

“Nézd meg a ‘problémákat’ az életedben. Majd kérdezd meg magadtól: Mik azok a gondolatok, amikkel ezt teremtem magamnak?”

“Minden egyes negatív gondolatomnak annyit mondok: ki. Semmilyen embernek, helynek vagy dolognak nincs többé ereje felettem, hiszen én vagyok az egyetlen gondolkodó az elmémben. Én teremtem a saját valóságomat és mindenkit benne.”

3. Önmagad szeretete mindennek a kulcsa

“Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt, hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat.”

“Amikor sóvárogsz a szerelemre, ez annak jele, hogy nem kapsz szeretetet és megbecsülést a számodra legfontosabb személytől - saját magadtól.”

“Emlékezz vissza, mennyit kritizáltad magad az évek során - és nézd meg, nem működött. Most próbáld meg elfogadni magad és nézd meg mi történik."

4. Bízz az univerzumban, a legjobbat akarja Neked!

“Van valami, ami sokkal becsesebb és fontosabb számunkra, mint a pénz, s ami nélkül nem tudunk élni. Hogy mi az? A lélegzés. Életünk legértékesebb szubsztanciája a belélegzett levegő. Mégis, amikor kifújjuk a levegőt, teljesen biztosra vesszük, hogy lesz következő lélegzetünk. Ha nem vennénk megint levegőt, három percig sem bírnánk ki. Márpedig ha az Erő, amely megteremtett bennünket, elegendő lélegzetet adott életünk végéig, akkor hogy is ne bízhatnánk az életben, hogy a rendelkezésünkre bocsájt minden mást, amire szükségünk van. Ha rábízzuk az életre, hogy gondoskodjon rólunk, és minden apró-cseprő problémánkról, akkor a stressz elpárolog. Ne pazarold az idődet negatív gondolatokra vagy érzelmekre, mert azzal csak még több részed lesz abban, amit nem akarsz.”

“Minden rendben van. Minden az én boldogságomért történik. Ebből a helyzetből is a legjobban fogok kijönni. Biztonságban vagyok. - Ez a mantra csodákat fog teremteni az életedben.”

5. Probléma vagy kihívás?

“Az a dolog, amit a legnehezebb megtenned, ami a legnagyobb ellenállást váltja ki belőled, egy előtted álló újabb lecke.”

“Amikor valamilyen egészségügyi kihívással nézel szembe, az Élet arra invitál, hogy szeresd magad. Más szavakkal, nem számít, hogy mi a probléma, az egyetlen válasz: önmagad szeretete.”

louise.jpg

6. Vállald a felelősséget a saját életed alakulásáért és lépj ki végre az áldozat szerepből!

“Ha úgy határozunk, hogy magunkat tehetetlen áldozatnak, helyzetünket kilátástalannak tekintjük, a Világegyetem támogatni fog bennünket ebben az elképzelésünkben, és már el is vesztünk.”

7. A Te döntésed mit hozol ki a mai napból!

“Minden nap egy lehetőség. Úgy döntök, hogy a mai napom csodálatos lesz.”

8. Adj hálát, hogy hálás lehess!

“Észrevettem, hogy az univerzum szereti a hálát. Minél gyakrabban vagy hálás, annál több minden érkezik az életedbe, amiért hálás lehetsz.”

9. Képes vagy meggyógyítani önmagadat!

“Benned van az erő, hogy meggyógyítsd magad, ezt tudnod kell. Túl sokszor gondolunk arra, hogy tehetetlenek vagyunk, pedig nem. Az elménk ereje mindig a mi kezünkben van. Nyugodtan és tudatosan használd ezt az erőt!”

“A szeretet a legnagyobb gyógyító erő, amit ismerünk. A szeretet még a legmélyebb és legfájdalmasabb emléket is képes meggyógyítani, mert a szeretet elviszi a megértés fényét még a szívünk és elménk legsötétebb sarkába is.”

10. Bocsáss meg és szabadítsd fel önmagad!

“A megbocsátás valójában önmagadnak szól, hiszen általa felszabadítod magad. Kienged a börtönből, ahova saját magadat zártad be.”

 

Louise L. Hay, köszönöm, hogy itt voltál, köszönöm, hogy tanítottál, köszönöm, hogy továbbadhatom a szavaid, köszönöm, hogy egy időben létezhettem Veled.

 

Ismered az írásaid? Neked van kedvenc könyved, idézeted Tőle? Ha igen, gyere, kedveld a Facebook oldalamat és oszd meg velünk, ami Neked a legtöbbet adta. :)

 

A legnagyobb szeretetemmel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

A nyár legszexisebb kiegészítője: az ÖNISMERET

legszexibb_kiegeszito.jpg

Az Önbizalom Erősítő Edzőtábor előző részében végigvezettük a gondolatmenetet, hogy miért is hasznosabb a női magazinok számára, ha az önismeretet mindössze egynyári kiegészítőként, vagyis határidővel véget érő projektként próbálják meg eladni, ahelyett, hogy az örökkével ijesztgetnék az olvasóikat.

Az én Olvasóim viszont ennél már számtalan szinttel magasabban járnak, így biztos, hogy Te is egyetértesz Coco Chanel Kollár Annásított változatával, amikor azt írom, hogy:

 

“A divat változik, az önismeret marad"

Az önismeret egy olyan kiegészítő, ami felerősíti az önbizalmadat, a magabiztosságodat és az önértékelésedet. Semmi sem öltözteti annál jobban a Nőt, mint ha igazán ragyogónak érzi magát a bőrében - kívül ÉS belül is!

Ismered az érzést, amikor reggel a tükörbe belenézve hirtelen nem is érted, hogy került a helyedre egy kócos kis boszorkány? És másnap, éppen ugyanabból a tükörből, hogyan mosolyoghat Rád vissza egy igazi Istennő?

Pedig ezekben az esetekben egyetlen egy dolog változott, és az bizony nem a tükör volt, és bármilyen meglepő is, nem is az arcszerkezeted. (És nem, nem lehet egy nap alatt 5 kilót hízni, csak mert az edzés helyett a pizzát választottad, még akkor se, ha meg mernél esküdni rá! Hidd el, nem egyszer ellenőriztem! :D)

A következő dolgok viszont valóban eltorzíthatják a tükörképed (pontosabban azt, ahogyan Te látod magad):

  • előző nap valami olyat tettél, ami nem egyezik az ideális Énképed értékeivel (pl. pizza, véletlenül eltört bögre, lekésett határidő)
  • elfáradtál, kimerültél vagy nagyobb stressznek vagy kitéve és emiatt az Ego-lányod, a belső kritikusod nagyobb fokozatra kapcsolt, mert érzi, hogy nem tudsz ellene védekezni
  • valaki olyat mondott Rólad, - vagy legalábbis Te úgy értelmezted - ami megbántott és most félsz, hogy igaza van.

Ezeket a tényeket és helyzeteket viszont csak akkor tudod megfelelően értékelni, majd felül emelkedni rajtuk, hogyha megfelelő tudatossági szinttel és önismerettel rendelkezel.

 

A nagy TITOK a legapróbb lépésekben rejlik

Ismét egy klasszikus tőlem, amire kismilliószor hivatkozok a coachingjaim és az előadásaim során, sőt, szerintem a könyvem minden második oldalára is elhintettem gondolatmorzsaként, hogy ki ne kerülhesd.

Mint ahogy az előző cikkemben is írtam, az emberek többsége a nagy Titkot és az egyszeri megoldást hozó varázspirulát keresi, ami azonnal megszabadítja minden gondjától és bajától. A gondok és bajok, mint a tücskök és bogarak, azonban szabadon élik az életüket és hajlamosak kényükre-kedvükre visszatérni.

Hogyha az ember lánya minden gondjánál csak a varázspirulára támaszkodik, akkor valóban leélheti az életét egyfajta delíriumos állapotban, azonban sosem lesz képes felfedezni a benne rejlő igazi értékeket, amiket a probléma megoldása során ismerhetett volna meg. Persze a való világban a pirula nélkül egyébként is csak annyit tehet, hogy megtanulja, hogyan tagadja le a valódi álmait (pl. szenvedélyes szerelem, energikus egészség, motiváló karrier, stb.), adhatja le az igényeit és fásulhat bele a végtelenül szürke, minden ragyogást nélkülöző komfort-zónájába.

Nekem meg ilyenkor a szívem facsarodik össze.

 

Amikor csak hiszed, hogy látod, de valójában...

De olyankor is egy kisebb világ dől össze bennem, amikor találkozok a Nővel, akinek látszólag megvan minden összetevője, amitől Ő lesz A NŐ, aki után a férfiak megfordulnak, a többi nő pedig olyanná akar válni, mint Ő. És amikor leül velem szembe, elmeséli, hogy mindezt a külső rajongást nemcsak, hogy nem észleli, de nem is hiszi el, hiszen Ő egy értéktelen senkinek érzi magát, aki messze nem felel meg a saját elvárásainak (se).

Hogy őszinte legyek, mióta elkezdtem Coachként dolgozni, teljesen máshogy látom az Insta-lányokat. Nem azt mondom, hogy időnként nem imádkozok érte, hogy csak egyszer legyen olyan kocka hasam, mint nekik, de már tudom, hogy nem éri meg.

Mert legtöbbször pontosan ezek a gyönyörű, irigylésre méltónak tűnő Nők ülnek az asztalom túl oldalán, ők írják az üzenetek nekem, hogy hogyan szerethetnék meg végre magukat.

legszexibb_kiegeszito2.jpg 

A nyár (és az élet) legszexibb kiegészítője: az önismeret

A válaszom az összes kérdésre az önismeret, egy nagyon fontos kitétellel:

Nem máskor, nem majd, hanem ITT és MOST!

A legtöbben éppen úgy, mint a téli időszak után megmaradt úszógumit, ugyanúgy próbálják meg elleplezni a magabiztosságuk hiányát is. Csak itt a fekete, optikailag karcsúsító ruhák helyett marad a kínos nevetés, a belülről állandóan égető bizonytalanság és a meg nem élt pillanatok.

Valóban azt akarod, hogy ez a nyár is így teljen el? Vagy végre hajlandó vagy tenni magadért, a felszabadult nevetésedért, a varázslatos nyár estékért, a maradandóan boldog pillanatokért valamit?

Végre itt egy újabb lehetőség - mert hidd el, az univerzum állandóan bombáz velük, csak a legtöbbször észre sem veszed vagy félreérted őket - hogy változtass a helyzeten és második bőrödként hordhasd a magabiztosságod.

Ehhez pedig ‘mindössze’ annyi dolgod van, hogy egy új szemüveg helyett, ami még a szemedet sem védi meg az UV-sugaraktól, maximum kellően eltakarja az arcod, hogy elégedett legyél vele - az ÖNISMERETET választod.

 

Egy Self-Love Coach 1. számú tippje

Teljesen mindegy, hogy életed melyik területét érzed most a legproblémásabbnak. Legyen szó akár párkapcsolati vagy munkahelyi válságról, esetleg olyan elakadásokról, amik az egészségedet vagy a testedhez való hozzáállásodat érintik, mindig minden esetben keresd meg a megoldás középpontját és azt kezd el megerősíteni.

Ez pedig nem más, mint - TE magad vagy!

Hiszen, amint elkezdesz az önbecsüléseden, a világhoz való hozzáállásodon, a gondolkodásmódodon változtatni, azonnal meg fog változni minden és mindenki más is körülötted. Az önismereteden dolgozva fejlődik az önbecsülésed, magasabb lesz az önbizalmad és tisztábban fogod látni a megoldásokat. Plusz, olyan új lehetőségeket fogsz észrevenni, amiket probléma-fókuszú elmével képtelen lennél.

Éppen ezért, mutatom is Neked a nyár legnyerőbb képletét.

 

Te + nyár + önismeret = Modern Istennő

Hogyha egészen idáig eljutottál az Önbizalom Erősítő Edzőtáborban, akkor ez nemcsak azt jelenti, hogy elköteleződtél az önismeret mellett, hanem azt is, hogy hajlandó vagy egy nagy IGEN-nel még egy lépést tenni a magabiztosságod felé.

Gratulálok, egyszerűen fantasztikus vagy! :)

Én pedig semmiképpen sem akarlak cserben hagyni, hiszen tudod, hogy nekem a küldetésem, hogy olyan gyönyörű Nőknek segítsek kihozni önmagukból a legboldogabb és legmagabiztosabb Énjüket, mint amilyen TE is vagy!

Éppen ezért...

Készítettem Neked...

EGY KÜLÖNLEGES NYÁRI ÖNBIZALOM ERŐSÍTŐ CSOMAGOT!!!

csomag.jpg

>>> KATTINTS A KÉPRE! <<<

Már annyira vártam, hogy végre leránthassam róla a leplet és, hogy őszinte legyek, piszok büszke is vagyok magamra, mert nem vagyok túl jó a titoktartásban, de remélem, hogy egyetértesz benne, hogy most megérte! :)

Kattints ide és lepődj meg az árán is, ugyanis egy olyan ajánlatot állítottam össze Neked, amiből a Fröccsteraszon 2 pohár Aperol Spritzet és 1 Nagyfröccsöt tudnál meginni. Vagy a Starbucksból 2 nagy Karamelles Frappuccinot és 1 Menta teát tudnál választani. Vagy a barátnőddel kettesben megnézhettek egy 3D-s mozifilmet. Esetleg vehetnél belőle egy könyvet... Oops...

 

Szóval kattints, lepődj meg (légyszi!), kötelezd el magad az önismeret mellett ééés

ÉLD MEG ÉLETED LEGSZEXIBB NYARÁT!

 

A legnagyobb szeretetemmel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

 

U.i.: Hogyha pedig a hallgatás és az olvasás mellé még egy Aperol Spritzet is elkortyolgatsz a tengerparton, az biztosan bekerül a nyár legcsodálatosabb pillanatai közé. Ha így lesz, mindenképpen várom róla a fotót! ;)

>>> NYÁRI ÖNBIZALOM ERŐSÍTŐ CSOMAG / Istennő Különkiadás <<<

kulonleges_nyari_onbizalom_erosito_csomag_3.jpg

 

 

Miért hazudnak a magazinok, hogy úgy fogadd el magad, ahogy vagy?

miert_hazudnak_a_magazinok.jpg

Magazinok címlapjai, online cikkek milliói és trénerek ezrei harsogják teljes mell szélességgel, hogy úgy fogadd el magad, ahogy vagy. Feltételek nélkül szeresd meg azt a Nőt, aki vagy és akkor majd minden a helyére kerül a világban. Plusz, jutalomként magadhoz vonzod álmaid pasiját, vágyaid karrierjét és mindent, amit csak kívánni tudsz.

Igen ám, de van erre, akár egyetlen példa is, aki egyik pillanatról a másikra minden hibájával együtt képes volt VALÓBAN elfogadni önmagát és aztán megvalósította a bakancslistája minden pontját?

Közben ott áll az ember lánya, aki keresi a kiutat a jelenlegi helyzetéből és egyszerre kap a null-kalóriás diéta felé, hiszen az Instagram-lányok is ezt követik, tervezi meg a heti edzésrendjét, amit már az első nap sem tart be, és igyekszik mindezek mellett - vagy inkább ellenére - eleget tenni az önszeretet felhívásának.

 

Határidős önszeretet és életmódváltás 

Tudom, hogy sokszor érzed úgy, hogy nem hozod ki magadból a benned rejlő lehetőségeket és az önbizalom hiányod miatt, nem mered megélni a pillanatokat, de ígérem, hogy ez a cikk segít lerántani a leplet arról, hogy mi is az elakadásod egyik legfőbb oka. És hidd el, ezekkel az érzésekkel nem vagy egyedül, ahogy az előző részben meg is írtam Neked.

A különféle diéták és edzéstípusok esetében is megfigyelheted, hogy azokat kapja fel a legszívesebben és terjeszti a média a világ minden szegletébe, amiknek könnyen megragadható nevük és záros határidejük van. Például 90 napos diéta, 3 hetes tisztítókúra vagy edzések között a mindentípusú 12 heted edzéstervek (a Google 0,41 másodperc alatt 32.800 találatot dob ki erre a keresésre…).

És hallottál már arról, hogy egy új szokás megalapozásához 21 nap szükséges? Vagy 30? De én olvastam már 42-őt és 60-at is.

Számok, határidők, betartásra váró kész receptek, amiket az ígéretek szerint elég csak szó szerint követni és önbizalommal teli, kockás hasú, csodaNő leszel.

De vajon az önismeretnek és az önbizalom elérésének valóban lehet határidőt adni?

 

És a határidőn túl mi történik?

Anyukámról tudni kell, hogy általában mindig igaza van, így érdemes hallgatni a véleményére. Éppen ezért, akármikor akarok új edzésformát kipróbálni, amitől természetesen nemcsak belső, de külső változást, formálódást is várok, mindig fülemben cseng a tanácsa: “figyeld meg, hogy néz ki az edző és, ha Te is olyan testet és kisugárzást akarsz magadnak, akkor kövesd, amit mond.”

Mint ahogy az Önbizalom Erősítő Edzőtábor 1. részében olvashattad, én nemcsak az edzőimet, de az összes tanítómat is így keresem meg. Olyanok mellett teszem le a voksomat, akikkel valóban tudok azonosulni. Akik ismerik, hogy milyen érzés a mélyben lenni, hiszen lehet, hogy még mélyebbről indultak, mint én. ÉS! Akik hitelesen képviselik a mondanivalójukat a mai napig is!

És ebben benne is van a mondat második fele, amit a magazinok szalagcímei mindig elhallgatnak.

 

Az önismeret rögös útja

14 évesen kezdtem el önismerettel foglalkozni hobbiszinten, ami egyet jelentett azzal, hogy faltam a könyveket és egy-egy mélyebb gondolatot megbeszéltem Zitával is, a legjobb barátnőmmel, hogy Neki mi a véleménye. Nem egy komoly felismerésem volt, elsők között a lezáratlan körökkel és azok energia elszívó hatásával kapcsolatban.

De ennél mélyebbre nem mentem.

2011 volt az az év, amikor odáig jutottam, hogy ennyi már nem volt elég. Éppen Londonban töltöttem az Erasmusom a London College of Fashion mester szakán, ahol az egész iskolában összesen 13 Erasmusos diák volt. Bár felső fokú angol nyelvvizsgával mentem ki, mégis hihetetlenül féltem megszólalni, mert aggódtam, hogy nem lesz tökéletes a kiejtésem és a nyelvtanom. Az akkori barátommal pedig olyan szinten megromlott a viszonyunk, hogy inkább már azt kívántam, bár finoman véget érne, mint hogy így szenvedjünk mind a ketten.

Egyedül voltam, az önbizalmam a béka feneke alá került, a jövő képem pedig nem tartott tovább, mint a haza menetel időpontja. Mindeközben hihetetlen nyomás volt rajtam, hogy minél inkább ki tudjam használni a fantasztikus tudást, amit álmaim képzésén megkaphatok. Volt olyan nap, amikor hajnal 5-ig néztem a sorozatokat, csak hogy ne kelljen a valósággal foglalkozni… 

Szóóóval nem voltam a toppon semmilyen szinten sem. De ekkor megérkezett az életembe az akkori megmentőm, Brian Tracy!

Őt hallgattam a metrón, a buszon, a Hyde Parkban, a menzán és Ő volt az esti mesém is. Úgy szívtam magamba a gondolatait, mint egy angyali kisszivacs. Azonnal beszereztem egy füzetet és elkezdtem leírni a gyakorlatokat. Elkezdtem megvalósítani minden egyes tanácsot, amit csak kiejtett a száján és kezdtem egyre jobban lenni.

Aztán haza jöttem és visszaestem. Nem is értettem, hogy hova tűnt hirtelen az a lendület és motiváció, amit addigra magamba csepegtettem. Újra összejöttünk az akkori barátommal, visszamentem az akkori egyetemre és vártam, hogy majd csak beérik Brian Tracy hatása, hiszen, ahogy javasolta 21 napon keresztül követtem az utasításait.

Tudod mit csináltam? Meghallgattam újra és végigcsináltam újra, amit mondott. Majd beiratkoztam egy 1,5 éves önismereti képzésre és közben kétszer végighallgattam Louise L. Hayt is. És elolvastam az összes létező könyvet, amit ajánlottak.

Majd 2013-ban újra mélyre kerültem, egy újabb szakítás, egy újabb költözés, az egyetem befejezése és a munkaerő piacra való megérkezésem után. De nem hagytam abba az önismeretet.

Ekkorra már megvolt a saját, ezerszer is letesztelt Boldogság-receptem, és tudtam, hogy a mélypontok egyre rövidebbek. A pozitív megélések időszakai pedig egyre magasabbak, sőt, ekkorra már oda is eljutottam, hogy megismertem a legmagabiztosabb és legboldogabb Énemet - és imádtam!

Tudtam, hogy képes vagyok megvalósítani az álmaimat, mert egyre hosszabban sikerült a belső Istennőm rezgésszintjén maradni. És ez olyan energiát adott, hogy a mai napig sem tud meghátrálásra kényszeríteni, akármilyen akadály is kerül az utamba.

 

A gondolat második fele

Ezek után meg fogsz lepődni, de arra kérlek, hogy:

Úgy fogadd el magad, ahogy vagy. Feltételek nélkül, teljes szeretettel.

DE! (És ez egy nagyon fontos de, így kiemelem.)

De ennél a pontnál NE ÁLLJ MEG!

Az elfogadás ugyanis csak az alap, egy kiinduló pont, ami semmiképpen sem összekeverendő a ‘maradj is benne a kellemes és biztonságosnak tűnő komfort-zónád kereteiben’ gondolatvilágával. Az elfogadás mindössze egy startvonal, ahonnan rajtolva sokkal gyorsabban és könnyedebben veheted fel a legmagabiztosabb Éned alakját. 

A magazinok pedig ezt hagyják ki, és emiatt válnak a címszalagjaik - hogy írjuk azt szépen, hogy orbitális? - óriási, Nők millióit megtévesztő hazugsággá.

Hiszen ezek a Nők nem véletlenül esnek egyik 21 naposból a másik 90 naposba. Érzik, hogy ez nem a teljes igazság és igyekeznek legalább próbálkozni, mert valójában, mélyen legbelül tudják, hogy ez nem az az élet, amit nekik szántak.

És igazuk van.

 

Akkor most merre tovább?

Tudod miért nem az élethosszig tartó “diéták” és önismereti folyamatok szerepelnek a magazinokban? Mert az senki sem akarná megvenni.

Hiszen milyen ijesztő gondolat már az, hogy örökké csinálni kell valamit?

  • Akkor vajon mi a megoldás?
  • Hol van az Arany Középút?
  • Hogyan ne pánikoljon be az ember lánya, ha egy ekkora folyamatot lát maga előtt egyben - és valaki (én) azt állítja, hogy ezen az élete minden napján dolgoznia kell?
     

Ne aggódj, az Önbizalom Erősítő Edzőtábornak ez csak a 2. része volt, holnap érkezik a 3. rész, ahol minden kérdésedre és még annál is többre választ kapsz!

 

Addig is a legnagyobb szeretetemmel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

 

U.i.: Ha szeretnél értesülni az Önbizalom Erősítő Edzőtábor következő részéről is, akkor kövess Facebookon! ;)

 

Hogyan váltam azzá a magabiztos Nővé, akiről kislányként csak álmodoztam?

Önbizalom Erősítő Edzőtábor I. rész

onbizalom2.jpg

Az Önbizalom Erősítő Edzőtábor 1. részében megosztom Veled, hogyan váltam azzá a magabiztos Nővé, sőt sokkal többé, mint akiről kislányként csak álmodoztam és aki most minden nap hálát ad azért, hogy álmai életét élheti.

 

Álmaim Nője - nem én voltam 

Mikor kislány voltam, élt egy kép a fejemben a Nőről, akivé válni akarok. És furcsa módon, minél idősebb lettem, annál inkább éreztem úgy, hogy egyre csak távolodok tőle.

Ez a Nő bátor volt és határozott - én ellenben állandó bizonytalanságban és döntésképtelenségben éltem. A Nő magas volt és törékeny testalkatú - velem szemben, aki 166 centimmel az átlagosak közé sorolhatom magam, a melleim (nem panaszkodom, de…) pedig ellehetetlenítik a törékenység látszatát is. A Nő kellemes mosollyal az arcán lebegett végig a céljai megvalósítása felé - míg nekem ötletem sem volt, hogy mit is akarok igazán. A Nő beleszeretett a Nagy Őbe, akivel azonnal összhangba kerültek és közösen tervezték a jövő képüket - az én kis őim inkább arra tanítottak, hogyan álljak ki magamért és hogyan heverjek ki egy szakítást. A Nő tudta és 100%-ig megélte a szexualitását - ezt inkább nem is részletezem, hogy hány alkalommal soroltam magam háttérbe a kis ők mellett ezen a területen…

Kislányként tisztán élt bennem a Nő képe, szinte le tudtam volna festeni a legkisebb rezdülését is, olyan pontosan megálmodtam. És olyan pontosan vágott újra és újra arcon a felismerés, amikor belenéztem a tükörbe - ez a Nő egyáltalán nem én vagyok!

Nem csoda, hogy újabb és újabb mélypontok következtek, hiszen az ideális és az aktuális énképem közel és távol nem egyezett semmiben, ami komoly önértékelési problémákhoz vezetett.

Képtelen voltam döntéseket hozni a jövőmmel kapcsolatosan, így egy csomó lehetőséget kihagytam. Hosszú hónapokig húztam a szakítást, habár már rég nem voltam szerelmes és a jövőképben sem voltam biztos, csak azért, mert féltem, hogy ennél jobb kapcsolatom úgysem lesz soha. Ledöbbentően sokat játszmáztam és igyekeztem érzelmi zsarolással elérni a céljaimat, mert féltem, hogy különben senki sem foglalkozna velem. Hiába vettek körül csodálatos barátok, végtelenül egyedül és szerencsétlenül éreztem magam.

 

 

 

A nem is olyan egyértelmű áttörés

Aztán elérkezett az a 3 nap. A 3 nap, amiről múlt kedden meséltem Neked (kattints ide, ha nem olvastad) és amire azóta is sorsfordító esetként tekintek. Pedig nem egyszeri eset volt és nem is az utolsó. Mégis, akkor, ott, az otthoni ágyamon ülve, mélyen magamba süllyedve egy olyan pontjára jutottam el az önbizalom hiánynak és az önsajnálatnak, hogy addig sírtam, amíg egyszer csak el nem fogytak a könnyeim. Sírás nélkül, néma csendben ülni pedig a lehető legijesztőbb forgatókönyv volt, amit akkor el tudtam képzelni.

Mit tehettem hát? Felálltam és arcot mostam.

Emlékszem arra a meghökkenésre, ami bennem volt. Hiszen nem változott semmi, nem világosodtam meg, nem lett hirtelen önbizalmam, nem értett meg hirtelen valaki olyan szinten, amire szükségem lett volna. Igazából nem történt semmi és mégis valami alapjaiban változott meg. 

Tudod, hogy miért?

Pontosan amiatt, mert a 3 napos mélység sem segített semmit. Szóval cselekedni kellett, különben a másik választási lehetőségem az lett volna, hogy örökké otthon maradok a szülői házban.

 

Az első botladozó lépések

Szóval cselekedtem. Első lépésként csak megmostam az arcom és hagytam, hogy a Húgom felvágjon nekem néhány őszi barackot. Aztán lezuhanyoztam és bekapcsoltam a laptopom. Aztán előkerestem azokat az önismereti könyveket, amiket már olvastam, vagy olvasásra vártak, mert tudtam, hogy valahol elrejtve ott van bennük a válasz, amire nekem szükségem van.

És ez a cselekvési sorrend éppen akkor, éppen arra volt jó, hogy ne az ágyamon ülve, a fal felé fordulva forduljak egyre mélyebben beleásva magam az önsajnálatba.

Aztán ezt a listát továbbfejlesztettem a következő 3 - vagy ki tudja mennyi - napom után, és akkor született meg a Boldogság-receptem, amit valószínűleg már Te is olvastál.

Hónap hónapot követett, amíg meg nem érkezett egy olyan 3 napom, ami inkább már csak 1 volt. Mert akkorra már felismertem, hogy minél hamarabb cselekszem, annál hamarabb leszek újra boldog és magabiztos, az a Nő, aki szeretek lenni. És ez az 1 nap, így vált újabb fordulópontjává az életemnek.

 

A felismerés

Ezen a napon, amikor éppen elkezdtem volna sajnálni magam, rájöttem, hogy nincs miért. Hogy minden egyes panasz, félelem és bizonytalanság mögött tények sorakoznak, amik azt bizonyítják, hogy egyáltalán nincs igaza az Ego-lányomnak, a belső kritikusomnak.

Ezen a napon jöttem rá arra, hogy azzá a Nővé váltam, akiről kislányként álmodoztam - csak még sokkal többé.

Ez a Nő, aki ma is vagyok, se nem törékeny testalkatú, se nem hosszú combú és a hasa sem kockás. Ez a Nő nem Párizsban dolgozik egy luxus divatcégnél, ahol folyamatosan lépked egyre fentebb a ranglétrán. Ez a Nő nem utazta be a világot és napozott yachton az Égei-tenger közepén. Ez a Nő nem az első szerelmében találta meg a Nagy Őt, és nem alapított korán családot, ahogy kislányként tervezte.

 

Tökéletesség helyett magabiztosság

Ez a Nő egyáltalán nem tökéletes - annál sokkal több. Ez a Nő Én vagyok.

Szeretem, akivé váltam, mert magamon viselem azoknak a 3 napoknak (és hosszú éveknek) a sebeit, és tudom, hogy hozzátartoznak a fejlődésemhez. Szeretem, hogy képes voltam kilépni nem 1, nem 2, hanem 3 olyan kapcsolatból is, ami családalapítással végződhetett volna és már biztosnak tűnt, hogy helyettük a bizonytalant válasszam - és ezáltal megtalálhassam a kis ők helyett az Igazit, a Vőlegényemet, aki minden nap motivál, aki mellett megélhetem a szerelmet és aki valóban komolyan gondolja, hogy együtt éljük le az életünket. Szeretem, hogy addig kutattam a tökéletes munka után, amíg ki nem mertem mondani, hogy coachinggal akarok foglalkozni. Ez a munka, ez a szakma és a Ti fejlődésetek tett azzá a Nővé, aki már nem tudja tovább tökéletesíteni a vizualizációs tábláját, mert minden egyes nap az álmai életét éli.

 

Mit viszel magaddal a történetből?

Ha még nem ismersz olyan régóta, akkor lehet, hogy ennél a pontnál szakad el Nálad a cérna, és lépsz ki a cikkemből, ami egyszerű dicsekvésnek tűnhet. Ha ismersz, akkor viszont tudod, hogy nemcsak a dolgok rózsaszín oldaláról szoktam áradozni, hanem éppen úgy megosztom Veled a mostani mélységeket is, mint ahogy a régmúlt árnyoldalait is felvállalom.

Azért, mert visszanézve pontosan tudom, hogy a mélypontok és az ezekből való újabb és újabb felállás vezetett ahhoz, hogy azzá a magabiztos, tudatos és az életét imádó Nővé váljak, aki ma megmutathatja Neked, Te hogyan érheted el mindezt.

 

Neked meddig kell még várnod?

Hogyha azon a 3 napon, vagy inkább azokban az években elém toppan az Őrangyalom és  azt mondja nekem, hogy "Anna, láttam a jövőd és hidd el, meg fognak valósulni a legcsodálatosabb álmaid is" - megkönnyebbültem volna.

Most engedd meg, hogy egy kicsit beleugorjak az Őrangyalod szerepébe azt mondjam Neked:

“Hidd el, ha minden nap teszel érte egy apró lépést, ahogy én is csak annyival kezdtem, hogy megmostam az arcom, akkor a jövőd még annál is szebb lesz, mint amilyennek most megálmodtad.”

 

>>> Nézd meg a videómat is, ahol megosztok Veled 1-2 plusz részletet is!

 

2 nap múlva, szerdán, érkezek az Önbizalom Erősítő Edzőtábor 2. részével és ígérem, akkor még tisztábban fogod látni az előtted álló utat.

 

Addig is a legnagyobb szeretetemmel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

 

U.i.: Ha szeretnél értesülni az Önbizalom Erősítő Edzőtábor következő részéről is, akkor kövess Facebookon! ;)

4 lépés, hogyan engedd el a felesleges aggodalmaidat

avagy lásd tisztán a problémád

 aggodalom-rombolas.jpg

Az esetek 90%-ban olyan dolgok, helyzetek miatt aggódunk, amik sosem fognak bekövetkezni. Mi mégis képesek vagyunk az energiánk jó részét rááldozni, hogy azon gondolkozzunk, mi lesz akkor majd, ha... Természetesen utólag visszanézve már könnyű nevetni saját magunkon és kijelenteni, hogy milyen felesleges volt emésztenünk magunkat, de mit tehetsz az ellen, hogy ez újra és újra bekövetkezzen? 

 

Az aggodalom-rombolás 4 lépése

1. lépés: A tudatosítás

Olyannyira megszoktuk már, hogy folyamatosan hallgatjuk a belső monológunkat, hogy sokszor észre sem vesszük, milyen eshetőségen pörög az agyunk. Csak rágjuk, rágjuk belül a nem létező problémát, de mintha sose érnénk a végére. Időnként belesápadunk, időnként kiver minket a víz, miközben a különböző lehetséges forgatókönyveket vesszük sorra, de mint ahogy a rajzfilm figurák képtelenek elállni a feléjük tartó robogó vonat útjából, úgy mi is inkább csak hagyjuk, hogy magával sodorjon minket az aggodalom-áradat.

Éppen ezért olyan fontos az 1. lépés, ami nem más, mint hogy tudatosítod önmagadban: "ez egy felesleges aggodalom, csak az időmet és az energiámat veszi el a jelen pillanattól. Valószínűleg sosem fog bekövetkezni, amitől félek, így elengedhetem."

A probléma felismerése, már fél megoldás - tartja a mondás, és én teljesen egyetértek vele.

 

2. lépés: Szembenézés a legrosszabb lehetőséggel

Amikor aggódunk, általában lehetséges végkimenetelek ezreit vesszük végig fejben, azonban van egy fontos lépés, amit általában kihagyunk. Nem nézünk szembe a legrosszabbal! Hogyan tehetjük ezt meg?

Tedd fel magadnak a következő kérdést, majd írd le a válaszodat:

Mi a legrosszabb, ami megtörténhet?

Azáltal, hogy kimondod és leírod az aggodalmaid mélyét, szembenézel vele és elismered, hogy valóban van rá esély, hogy megtörténjen. Meglepő módon ilyenkor éppen azt a terhet veszed le a válladról, ami eddig nyomta, csupán azáltal, hogy kiengeded a fényre és nem tartod többé a sötétségben.

problem.jpg

 

3. lépés: Megoldások összegyűjtése

Miután kihoztad a szőnyeg alól a problémát, a legrosszabb eshetőséget, ideje végigvenni, hogy mit tehetsz ellene. Mik azok a módszerek, lehetőségek, amik segítenek elkerülni a bekövetkezését?

Például, hogyha utálsz prezentálni, de tudod, hogy a következő meetingen muszáj lesz, hiszen a Te projekted lesz a főszerepben, akkor mit tehetsz az ellen, hogy elbénázd és ezáltal negatív megítélésben legyen részed a cégnél?

  • Készítsd el minél hamarabb a prezentációt.
  • Nézesd át egy szakmailag megbízható kollégáddal.
  • Gyakorold az előadásod szövegét.
  • PRO-TIPP: Menj el egy prezentációs technikákat oktató gyakorlati képzésre, hogy soha többet ne kelljen emiatt aggódnod.

 

4. lépés: Cselekvés

Nem meglepő módon az utolsó lépés a megvalósítás. :) Hiszen, hogyha tudod, hogy mi a legrosszabb forgatókönyv, tudod, hogy mit tehetsz ellene, hogy bekövetkezzen, akkor már csak annyi a dolgod, hogy meg is teszed mindet.

A felelősség vállalása és az életed irányításának kézbe vétele ijesztő lehet, azonban valójában az egyetlen megoldás, ami a boldog és elégedett élethez vezet.

Szóval, most Te jössz! Papírt, tollat vagy üres Word-dokumentumot elő! Aggodalom rombolásra fel!

 

Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach

 

borito_jomeret_konyv-megrendeles_szurke.jpg 

 

Forrás:

  • Brian Tracy - Phoenix szeminárium
  • Kollár Anna - Modern Istennők Kézikönyve

3 tipp, hogyan lassítsd le a rohanó időt

avagy cseréld le a negatív paradigmáidat

ido_paradigma.jpg

“Hogy rohan az idő!”

“Hihetetlen, hogy máris eltelt egy év!”

“Semmire sincs időm, pedig alig haladtam valamire!”

“Mintha csak most lett volna, pedig már több, mint 10 éve történt.”

Ismerősek ezek a mondatok? Talán Te is szoktad használni őket?

 

Tény vagy vélemény?

Az elmúlt években rengeteget foglalkoztam a paradigmákkal és az önkorlátozó hiedelmekkel, de elsősorban ezeknek a lerombolásával. Vagyis, hogyan tudunk megváltoztatni egy berögzült negatív gondolatot, amit alapigazságként fogadunk el, pedig nem visz minket előre, nem segít minket az utunk során.

Egy nagyszerű módszer erre a következő vizsgálata: tény vagy vélemény az állítás, amit beépítettünk az életünkbe.

Habár erre egy külön fejezetet szánhatnék - és ígérem, fogok is írni erről egy cikket, a könyvemben, a Modern Istennők Kézikönyvében pedig valóban külön részletezem - most mindezt az idő rohanásának vonatkozásában fogjuk górcső alá tenni. A kérdés így szól:

Tény vagy vélemény, hogy rohan az idő?

A válasz pedig egyértelmű: vélemény. Hogyan állíthatom ezt ilyen biztosan? Vártál már buszra vagy metróra, amikor késésben voltál? Mindössze 3 percet kellett várnod, de mintha az idő kitágult volna és az a 3 perc, mintha egy egész óráig tartott volna. Vagy emlékszel, milyen érzés volt, amikor a tanárod felelés előtt a naplót böngészte, hogy kit válasszon aznap? Minden másodperc új értelmet nyert. És hogy pozitív példák is kerüljenek a sorba, idézd fel az utolsó csókodat a Szerelmeddel, vagy egy igazán jóízű baráti beszélgetést! Mintha egy saját tér-idő kontinuumba kerültetek volna, és az idő vagy elröppent vagy épp ellenkezőleg, annyi minden fért bele 1 órába, mintha az egész életetek megtárgyaltátok volna.

Hogyha pedig az állításunk, miszerint az idő rohan / gyorsan telik, mindössze egy vélemény, az azt jelenti, hogy viszonylag könnyedén megváltoztathatjuk. Mutatom is hogyan!

 

1. Fogadd el, hogy vélemény!

Tavaly novemberében nagyon sokat dolgoztam, és úgy éreztem, hogy kezd összenyomni a rengeteg feladat, ami az első könyvem megírásához szükséges. Gyakorlatilag állandó stresszben éltem, versenyt futottam az idővel, és természetesen mindezt gyakran hangoztattam is.

Mivel szerencsére már gyakorlott paradigma-átállító voltam, hamar felfigyeltem arra, hogy mit vált ki belőlem, ha állandóan a rohanó idő miatt panaszkodok. Ráeszméltem, hogy mindez nemcsak, hogy egy berögzült vélemény, egy megszokott szófordulat, hanem egy megváltoztatható paradigma.

Ez egy kiemelten fontos első lépés, hiszen hogyha az agyad nem képes felismerni, hogy neki ez a gondolat árt, hanem mereven ragaszkodik az állításhoz, akkor olyan, mintha árral szemben akarnál úszni. Ellenben azáltal, ha elfogadod, hogy ez nem az igazság, csak annak egy része, akkor máris könnyebbé teszed a magad számára, hogy átalakítsd a gondolkodásmódodat.

 

2. Állítsd át az idő-paradigmádat!

Máris lerántom a leplet a módszerről, ami meglepően egyszerű. A dolgod mindössze annyi, hogy megkeresed azt a szófordulatot, amire le akarod cserélni a rohanó idő paradigmáját. Az enyém így hangzik:

Milyen tartalmasan telik az idő.

Vagyis a rohanás, a száguldó folyam ellenértékeként a tartalmas kifejezést választottam. Az én szándékom ugyanis nem szimplán az volt, hogy lelassuljon, vagy esetleg megálljon, hanem az, hogy minden egyes nap érzékeljem, ez egy valódi tartalommal, történésekkel megtöltött nap volt.

Most pedig Te jössz: döntsd el, hogyan szeretnéd megélni az idődet.

Tipp: Ha teheted, itt és most írd is le, akár a telefonod jegyzetei közé, akár a naptáradba.

 

3. Ismerd fel az Ego-lányod és élj tartalmasan!

Természetesen mindezt nem elég egyszer elismételned, hiszen a paradigmád már évtizedek óta az elméd szerves részét alkotja. Sőt, az egód, vagyis ahogy én hívom, az Ego-lányod hevesen fog tiltakozni ellene, hiszen a pozitív változások nem a kedvencei.

Éppen ezért az első hetekben kiemelten fontos, hogy akárhányszor hallasz egy, a rohanó időre vonatkozó gondolatot vagy kijelentést, azonnal fordítsd át, vagyis használd az előbb leírt mondatot, akár magadban, akár hangosan.

Én anno 2016. novemberében kezdtem az átállást és 2017 január utolsó hetére vált teljessé a tartalmas idő fogalma bennem. Eddigre az összes coachingosom, barátom, családtagom, közeli és távoli ismerősöm, akikkel véletlenül összefutottam, tudta, hogy min dolgozok, mivel minden egyes beszélgetésben, amikor elhangzott a rohanó idő, én azonnal lecsaptam és, akár akarta a másik, akár nem, kijavítottam. :))

Egy biztos, olyan szinten bevált, hogy ez az első év, amikor nem azon kesergek, hogy 'uramisten, már mindjárt eltelt az év első fele, most mi lesz'… Hanem sokkal hálásabb vagyok mindazért a rengeteg csodáért és tartalomért, ami megtöltötte az elmúlt 5 hónapomat.

 

Összegzés

Ha most először olvasol a paradigmákról és az önkorlátozó hiedelmekről, akkor tudom, hogy ez így egyszerre soknak tűnik, sőt, talán még butaságnak is. Azt azonban el tudod képzelni, hogy mennyivel másabb lenne az életed, ha nem éreznéd állandóan lemaradva magad a többiektől, és teljes nyugalommal töltenéd a napjaidat, nem pedig állandó rohanásban. 

Amikor megtöröd egy paradigmád, legyen az bármilyen területen, akár pénzügyekkel, akár párkapcsolattal, akár éppen az idő rohanásával kapcsolatos - egy új valóságot teremtesz magadnak. Egy valóságot, amit olyanra alakíthatsz, amilyet csak meg tudsz álmodni. Ez pedig hihetetlen lehetőség, amivel ha már van rá mód, érdemes élni.

 

Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach

 

♥ Tetszett a cikk? Kövess Facebookon és kedveld a cikket! ;)

Forrás: Kollár Anna - Modern Istennők Kézikönyve

 

 

Hogyan szabadulj meg a belső elvárásaidtól és teremtsd meg a boldogságod?

avagy az elvárások, mint önbeteljesítő jóslatok

elvarasok_nelkul.jpg

1968-ban Dr. Rosenthal és Dr. Jacobson egy érdekes kísérletet végzett el, melynek célja az volt, hogy vizsgálják az elvárások hatását a diákok teljesítményére. Hihetetlen eredmények születtek!

 

A Pygmalion-hatás

A két harvardi pszichológus véletlenszerűen kiválasztott egy általános iskolát, ahol a vizsgálatot folytatták. Az év elején az igazgató behívatott három tanárt, akiknek a következőt mondták: “A megfigyeléseink alapján a maguk tanítási módszerei a leghatékonyabban. Éppen ezért mindegyikük kap egy osztályt, ahol az iskolánk legmagasabb IQ-hányadossal rendelkező diákjai tanulnak. Azt szeretnénk, hogy az év végére legalább 20-30%-kal növekedjenek az eredményeik, azonban mindezt nem akarjuk elárulni se nekik, se a szülőknek.”

A tanárok nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a tanévbe, hiszen tudták, hogy kiemelkedően értelmes diákokat taníthatnak. A kutatók az év folyamán nyomon követték a teljesítményüket, és látható volt, hogy folyamatosan fejlődnek a tanulók eredményei. A tanárok sokkal türelmesebbek voltak, és gyakran szántak időt az órák után is arra, hogy segítsék a lassabban haladókat, hiszen biztosak voltak benne, hogy nem a gyerekek felfogó képességével van a probléma.

Az év végén a három osztály nemcsak az iskolán belül, de az egész San Francisco-öbölben is a legkiemelkedőbb eredményt nyújtotta, és valóban elérték a 20-30%-os javulást az eredményekben.

Amikor az eredmények ismertté váltak, az igazgató ismét behívatta a tanárokat, és gratulált nekik a teljesítményükhöz, majd felfedte előttük az igazságot:

mind a tanárok, mind a diákok véletlenszerűen lettek kiválasztva a kísérlet során.

Vagyis a kísérlet során nem a diákok vagy a tanárok kíválósága volt a biztos pont, hanem egyetlen dolog: az elvárások, amit az igazgató a tanárok, a tanárok pedig a diákok felé támasztottak.

Úgy kezelték őket, mintha kiváló képességűek lennének, mintha az iskola legjobbjait tanítanák, így a gyerekek erre az elvárásra reagálva teljesítettek.

A várakozások alapja - kitűnő tanárok, magas IQ-val rendelkező diákok - mindkét esetben hamis információn alapult. Ezzel szemben az elvárások önbeteljesítő jóslatként működtek.

 

Belső és külső elvárások

Az elvárások esetén megkülönböztetünk külső és belső elvárásokat. Külső elvárás, amit a társadalom, a szüleink, a tanáraink, a főnökeink, munkatársaink, barátaink, szerelmünk és gyerekeink támasztanak felénk. Belső elvárás pedig az, amit saját magunknak határozunk meg.

Bár az elvárás forrása szempontjából bekategorizálhatjuk őket, a hatásuk mégis ugyanúgy önbeteljesítő jóslatként képes működni mindkét esetben. Vagyis, az életben gyakran nem azt kapjuk, amit akarunk, vagy amiben reménykedünk, hanem azt, amire legbelül számítunk. Ilyen módon a saját életünk prófétái vagyunk, amit mi döntünk el, hogy csodálatossá vagy negatívvá varázsolunk.

 

Mese az átveszekedett randiról

Személy szerint én egy nagyon konkrét estén tanultam meg, hogyan is működnek az elvárásaink, és hogyan tudunk általuk nagyon rémségessé varázsolni egy alapvetően fantasztikusnak induló estét.

Történt ugyanis egy volt kapcsolatomban, hogy romantikus gesztusra vágyva érkeztem az akkori páromhoz. Vágyni valóban vágytam egy különleges estére, mélyen azonban már előre forrongtam, mert tudtam, hogy úgysem fog semmi ilyesmivel meglepni. Már előre felkészítettem magamat a csalódásra és egy újabb keserű találkozóra, amikor nem történik semmi új, semmi szép, és végképp semmi romantikus.

Amire megérkeztem Hozzá, már gyakorlatilag dúltam-fúltam mérgemben, hogy nem hiszem el, hogy ennyit sem érdemlek. Még egy szál virággal sem tud meglepni néha, nemhogy egy gyertyafényes vacsorával. Pedig állítólag szeret főzni…

Gondolhatod, hogy milyen hangulatban léptem be az ajtón. Szinte azon nyomban elkezdtem a megbántottat játszani - Ő pedig hagyta.

Így utólag visszagondolva, tisztán látszik, hogy mennyire gyerekek, vagy sokkal inkább gyerekesek voltunk mind a ketten. Játszottuk a saját hatalmi drámáinkat, és igyekeztünk elszívni a másik energiáit. Én sértődéssel és hisztivel, Ő pedig néma hallgatással, időnkénti hangos vádaskodással harcoltunk.

Ebben az időben a kedvenc ‘megoldásom’ ilyen esetekre a következő volt: bevonultam a szobába, lefeküdtem az ágyra és álomba sírtam magam. Most is ez volt a tervem, nem is estem ki a megszokott szerepemből egészen addig, amíg ki nem nyitottam az addig csukott hálószoba ajtaján, ahol rózsaszirommal beterített ágy és tucatnyi gyertya várt.

 

Mi történik, amikor negatív elvárásokkal indulsz neki?

Amikor negatív elvárásokkal vértezed fel magad a csalódás ellen, így próbálva megvédeni szívedet-lelkedet a fájdalomtól, akkor automatikusan megváltoztatod a saját viselkedésedet.

Képzeld el egy boxoló testtartását, amikor bent van a ringben és mindjárt kezdődik az első menet. Látod magad előtt, ahogy behúzza a nyakát, védekezésre emeli a karjait, és támadó állást vesz fel?

Most pedig képzeld el, hogy valaki a boxoló támadó testtartásával közeledik feléd. Hogyan reagálsz? Vagy hasonló testtartással, felkészülve a harcra, vagy füled-farkad behúzva a menekülést választod. Hiszen mennyi esély van rá, hogy a boxoló csak kedvesen meg akarja kérdezni, hogy hány óra van? Sokkal nagyobb lehetőség van rá, hogy valóban bántó szándékai vannak.

A metafórában, gondolom már ki is találtad :), Te vagy a boxoló, a negatív elvárásaid pedig nem mások, mint a támadó testtartás. Hogyha pedig így közeledsz bárkihez, vagy az egész életedhez, nem csodálkozhatsz, ha a viselkedésedre való reakcióként folyamatosan menekülnek előled, vagy támadások sorozatát kapod. A saját viselkedéseddel váltod ki mindezt a környezetedből.



Hogyan válhatsz egy boldog élet jósává?

A jós szó kicsit bizonytalan, így válj inkább azonnal teremtővé. :) A boldog életednek, az álmaid megvalósulásának ugyanis nemcsak elszenvedő alanya, hanem valódi TEREMTŐJE vagy. És most megosztok Veled egy nagyon egyszerű trükköt, amivel azonnal elkezdhetek a negatív elvárások pozitívvá formálását.

Fogadd nagyon sok szeretettel az egyik kedvenc mantrámat:

Hiszek benne, hogy ma valami csodálatos dolog fog történni velem.

Hogyan használd?

  1. Állítsd be a telefonod ébresztőjébe a mantrát, hogy emlékeztessen naponta legalább 3-szor.
  2. Írd fel egy post-itre és ragaszd a fürdőszoba tükrödre, hogy ezzel kezdhesd a reggeled és zárhasd az estét.
  3. Érezd át, amit mondasz! Mert nem magukban a szavaknak, hanem a belőled kiváltott érzésnek van valódi hatása. Idézd fel, hogy milyen volt kislányként a Karácsonyt várni, és tartsd fel minél tovább a felmerülő érzést.

 

Válj a saját tanároddá, aki hisz benned, aki biztat, hogy képes vagy rá, aki segít abban, hogy minden nap kihozd magadból a legjobb és legboldogabb Énedet! :) (Ha nem megy, még mindig kérheted egy coach segítségét, aki a bevált gyakorlataival és évek tapasztalatával rávezet Téged a boldogság útjára! :))



Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach

 

Források:

  • Brian Tracy - Maximális teljesítmény
  • Kollár Anna - Modern Istennők Kézikönyve

 

jo_facebook_event_cover_size_mik.jpg

>>> Gyere és töltődj fel a következő Modern Istennő Körön! <<<

Hogyan lesz Te meg Énből boldog MI?

avagy nem két félből lesz egy egész...

egymasrautaltsag.jpg

Egy szakítást megelőző időszakban olvastam Stephen R. Covey könyvében a 3-féle függőségi paradigmáról és azonnal szerelembe estem. Na nem egy konkrét személlyel és nem is a már meglévővel, hanem az egymásrautaltság gondolatával. Tudtam, hogy pontosan ez az, amit mindig is kerestem és amire a független nővé válásom során mindig is vágytam - még, ha csak titkon is.

A függőség 3 szintje

A 3-féle paradigma közül az első a te-paradigma, ahol az alany mindig másoktól teszi függővé élete alakulását. Biztos a Te fülednek is ismerősen hangoznak a következő mondatok: “Te vagy a felelős ezért, nem én. / A szüleim a hibásak. / A gazdasági helyzet tehet róla. / A tanárom nem ezt mondta”. Nem véletlenül, hiszen a függőségben élők ott élnek a szomszédunkban, megtalálhatóak (jobb esetben) a tágabb családunk köreiben, mellettünk ülnek a metrón és velük vacsorázunk a 10/20/xx éves osztálytalálkozónkon is. Tagjaira jellemző, hogy szégyentelenül hárítanak és eszükbe sem jutna az ‘ez az én felelősségem’ vagy az ‘én tehetek róla’ kifejezést alkalmazni.

Talán Te is idetartozol? Ez sem kizárt, hiszen gyerekkorunkban valóban bevett szokás volt, hogy mások felelősségére voltunk bízva. Rábíztak a nagyszüleinkre, a tanárainkra, és támaszkodtunk a szüleink, illetve az oktatási rendszer kereteihez. Hiszen gyerekként ezt is várták el tőlünk. Ha úgy érzed, még a te-paradigma igaz Rád, de már megtapasztaltad, hogy ez bizony nem tesz boldoggá, akkor figyelj, mesélem, milyen további szintek vannak még előtted.

Ha már sikeresen áttagozódtál a függőségben élők közegéből a második szintre, az én-paradigma, vagyis a függetlenek csoportjába, akkor Te már tudatosan vállalod a felelősséget a döntéseidért és nem kényszer, hanem saját akaratod hatására döntesz. Dönteni akarsz az életed alakulásáról, a vállalkozásod sikeréről, a karriered sebességéről, a családi állapotodról, a lakásod berendezéséről, önmagad fejlesztéséről és az aznapi hangulatodról. A kezedben van a választás lehetősége és élsz is vele, ha már megragadtad. Nem mutogatsz másokra, nem bújsz el és végképp nem játszod az áldozat szerepét.

 

Én és a függetlenség

21 éves voltam, amikor sikeresen feltornáztam magam ebbe a kategóriába, miután édesanyám többszöri kérlelésemre sem akarta (szerencsére) meghozni helyettem életem nagyobb döntéseit. Ezt először kifejezetten nehezményeztem, mert úgy gondoltam, ha valaki, akkor Ő biztosan tudja a választ minden egyes kérdésemre. Persze többszöri ellenkezés (részéről), majd némaságba burkolózás és egy-egy hiszti (részemről) után, végül arra jutottam: oké, ez itt az én életem, lesz, ami lesz, vállalom a felelősséget.

Akkora hatással volt rám ez a váltás, hogy azóta az összes Self-Love Coachként megtartott workshopom elején elvégezzük a következő gyakorlatot:

“Én, ……………. (saját neved) 100%-os felelősséget vállalok a saját életem alakulásáért.”

Leírjuk, kimondjuk hangosan és átbeszéljük, kinek mit ad ez a mondat.

Mert van, aki megijed. Van, aki 100%-os felelősséget nem hajlandó leírni, csak 99%-osat. :) És van, aki felismeri a felelősség vállalás szépségét és hihetetlen erejét. Ők megértik, hogy ez nem egyenértékű azzal, hogy mi kontrolláljuk a világ minden eseményét és csak pozitív dolgok történnek velünk. Nem is arról szól, hogy ‘örökoptimistaként’ száguldozunk keresztül az akadályokon vagy ‘mindigpesszimistaként’ vállainkat megrogyasztva ismételgetjük mantraként, hogy ha már ezt mérte ránk az élet, mi bizony összeszorítjuk a fogunkat és elviseljük.

Ha elértük a függetlenség állapotát és vállaljuk a felelősséget, az annyit jelent, hogy tisztában vagyunk vele, a döntéseink bizony sokrétű következménnyel járnak, amibe bizony valóban beleszólhatnak olyan külső körülmények, mint a gazdasági helyzet vagy embertársaink szabad akarata, mi mégis megpróbáljuk kihozni minden helyzetből a legjobbat. Hiszen mi alakítjuk az életünket, mi irányítjuk a gondolatainkat és mi határozzuk meg, hogy milyen életet akarunk élni.

 

Egymásrautaltság - minek, ha végre valahára független lettem?

A legfelső szint, az egymásrautaltság, másik elnevezése a mi-paradigma. Itt már bizony nem csak Te és én, hanem egyenesen MI vagyunk. De bizony nem a hagyományos miként viselkedve, egymásra mutogatások közepette próbáljuk rápakolni a felelősséget és a terheket a másikra, hanem Te is és én is eljutottunk egy olyan függetlenségi szintre, ahol képesek voltunk egyedülálló egységként kiteljesedni.

És ezen a ponton döntünk úgy, hogy Te és én legyünk MI. Mert MI, együtt többre vagyunk képesek. Mert MI együtt jobbat tudunk alkotni, mint egyedül. Mert MI mellettünk a másik a legboldogabb énjét tudja kihozni magából. Mert MI még teljesebbek vagyunk együtt, mint külön-külön.

Az igazi MIk viszik előre a világot jó irányba. Az igazi MIk alkotják a boldog család alapját és hoznak létre fenntartható cégeket.

Az igazi MI-k azonban nem csak szerelmespárok lehetnek, bár igaz, hogy amikor először olvastam róla, csak erre tudtam asszociálni. :) Lehetnek munkatársak, cégtársak, edzőtársak, testvérek, közös projekten dolgozók. Ők azok, akik felismerik, hogyha mind a ketten hozzáteszik önmaguk legjobb oldalát, akkor ott bizony varázslat várható!

Én most elvesztem?

Jelenleg egy nagyon boldog egymásrautalt kapcsolatban élek, és kijelenthetem, hogy még sosem éreztem ennyire teljesnek önmagamat. Nem azért, mert a másik nélkül lehetetlen elképzelni, hogy tovább létezzek, hanem mert így annyival több/jobb/szebb/boldogabb/harmonikusabb az életem, hogy egyszerűen csak feleslegesnek tartom elképzelni.

És emellett megmaradtam a független Énemben is. Amikor pedig találkoztam egy másik független Énnel, akkor bizony az addigi világom felfordult - szakmailag és magánéleti szinten is. Mert azt az oldalamat hozta ki belőlem, akit egy igazi jó coaching során én hozok ki belőled. Csak Ő nem alkalmazott tudatosan kérdezéstechnikát, nem alkalmazta az értő figyelést (na jó, de!) és nem találkoztam vele két hetente. Nekem coachként szükségem van rá, hogy alkalmazzam a coaching eszközeit és még inkább, hogy TE 100%-os felelősséget vállalj az önmagad életéért. Mert, ha én a coach vagyok, Te pedig Te, akkor ezekre alapozva egy nagyon sikeres és hatékony MI lehetünk a program során.

Összefoglalásként egy gondolat

Sokféle egymásrautalt MI van. Ne félj tőle! De ne is várd, hogy egy MI része lehetsz, amíg az ÉN nem éri el a függetlenséget. ;) Sose kicsinyeld le az apró lépéseket, hiszen mindig, minden esetben ezek vezetnek a hatalmas ugrásokhoz - és boldogsághoz.



Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach

facebook.com/kollarannacoach 

 

Forrás:

  • Stephen R. Covey - A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása
  • Kollár Anna - Modern Istennők Kézikönyve

modern_istennok_kezikonyve.jpg

>>> Kattints és rendeld meg a Modern Istennők Kézikönyvét! <<<

Tudtad? Az agyad nem boldogságra lett teremtve!

 gyonyoru_vagy.jpg

Évek óta foglalkozok boldogságkutatással, tanulmányoztam a pszichológia különböző irányzatait, és több, mint 10 éve foglalkozok önismerettel, mégis igazi aha-élményként olvastam Loretta Breuning cikkjét a Forbes-ban. Mindig meg tud lepni, hogy milyen összetetten működik is mi, emberi lények, és hogy milyen ismeretlen is számunkra a saját funkcionalitásunk.

 

Nem boldogságra teremtettünk?

Az agyunk nem arra lett teremtve, hogy boldogok legyünk, legalábbis nem annyira, amennyire mi szeretnénk. Az agyunk elsődleges célja a túlélés, éppen ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy olyan kritikus helyzetekre tartalékolja a boldogságért felelős hormonjainkat (dopamin, szerotonin és oxitocin), amikor azonnali energia löketre lesz szükségünk. Mindez azt eredményezi, hogy visszafogjuk magunkat olyan szituációktól, amik stimulálják a boldogság-hormonjainkat.

Az agyunknak tehát, Loretta Breuning szerint, számos oka van, hogy negativitásban maradjon. Például a stresszért felelős stressz hormonnak, a kortizolnak is megvan a túlélésben játszott szerepe, hiszen felhívja a figyelmedet a problémákra. Alapvetően, ha egy problémát megoldottál, akkor logikusnak tűnik, hogy felszabadultabb leszel és boldogabbnak, örömtelibbnek fogod magad érezni. A valóság ezzel szemben az, hogy amint egy gondon túl vagy, az agyad azonnal elkezdi keresni a következőt. Majd a következőt. És a következőt...

Vagyis, ha folyamatosan a túlélő agyad utasításait akarod követni, akkor készülj fel az állandósuló negativitásra.

 

Példa a túlélő agy működésére

Nemrég mesélte egy coachingosom, hogy a párjával már évek óta vitatkoznak a 'de miért kell lehajtani a wc-ülőkét'-kérdésen. Minden egyes alkalommal, amikor neki kellett a férfiú helyett megfogni az ülőkét, bosszankodott egy sort. Végül sikerült a szerelmével megértetni, hogy számára egy olyan egyszerűnek mondható tett, mint az ülőke lehajtása egyet jelent egy romantikus vallomással, így a férfi 'próbaidőt' kért, amíg rutinná teheti a szokást.

Miután ez megtörtént, érdekes dologról számolt be a coachingosom. Az első héten még repesett az örömtől a lehajtott deszkák láttán, és ezt szavakkal ki is fejezte a párja felé. A második héten még mosolygott. A harmadik hétre pedig teljesen elfeledkezett róla, hogy ez valaha is problémát jelentett kettőjük között.

Hogyan jött fel ez a szimplának tűnő eset a coachingunkon? Úgy, hogy elkezdte ecsetelni, hogy mennyire felbosszantja, hogy a párja sose áztatja be az edényeket maga után... Mi történt pontosan? Amint a probléma megoldódott, az agya keresett egy újabb okot, amibe beleköthet - és kezdődött elölről a kör.

Szerencsére ebben az esetben fülön csíptük a túlélő agy probléma-kereső (vagy inkább generáló?) működését, így lassan, de biztosan elkezdhettük a pozitivitásra való áthangolását.

 

1 x 3 x 21 = Boldogság!

Mint ahogy az összes izmodat edzed (köztük a kedvencemet, a 'szeretem magam' izomcsoportot is ^^), éppen ugyanúgy működik az agyad is. Igaz, itt nincs szükség se az edzőcipődre, se a jógamatracodra, mindössze egy percedre napi három alkalommal.

A feladat a következő: reggel, amikor fogat mosol, délben, amikor megszólal az ébresztőd, és este, amikor ismét fogat mosol szánj egyetlen egy percet arra, hogy keress valami pozitívumot.

Adj hálát, fedezz fel valami szépet, vagy értékeld egy aznapi sikeredet. Nem kell túlgondolni a pozitív dolgokat, hiszen olyan egyszerű, mégis csodával egyenértékű dolgok is szerepet kaphatnak a listádon, mint hogy lélegzel, hogy van hova haza menned, hogy ma milyen finomat ebédelhetsz, vagy hogy a lift helyett a lépcsőt választottad.

A vélemények eltérnek, hogy hány nap szükséges egy új cselekedet szokássá alakításához. Lehet 21, 45 vagy 90 is, de azt hiszem, hogyha a boldogságod a tét, akkor napi 3 percet igazán nem nagy feladat rászánni. ;)

Ennek a 3 percnek hála az agyad megtanulja, hogy végre ne csak a vészhelyzetekre tartalékolja a boldogság-hormonjaidat (szerencsére elég kevés az esély rá, hogy még ma egy gepárd elől kell megmenekülnöd), hanem bátran fel merje szabadítani napjában többször is. Sőt, a következő probléma megoldása után ne kezdjen el azonnal egy újabb megoldandó gondra összpontosítani, hanem végre értékelje a pozitív eredményt.

 

Őszintén...

Összesen 14, tudatosan bő 4 éve edzem az agyamat pozitív gondolkodásra és boldogságra. Hála-listával kezdtem és folytatom azóta is. Őszintén, sosem hittem, hogy ilyen fajta boldogság valóban megtörténhet velem. Nem azért, mert annyira pesszimistán néztem a jövőben, hanem mert egyszerűen nem hittem el, hogy létezik.

Hogy panaszkodok-e? Igen! Hogy szoktam-e szomorú lenn? Depressziós? Lehangolt? Igen! 

DE! Most már akár percek alatt fel tudom ébreszteni a boldogság-hormonjaimat, ha akarom. És ez, a boldogság titka a nagyok szerint - és szerintem is. :)

 

Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

 

boldogsag-recept_1.jpg