Kollár Anna Self-Love Coach

Hogyan váltam azzá a magabiztos Nővé, akiről kislányként csak álmodoztam?

Önbizalom Erősítő Edzőtábor I. rész

2017. június 12. - Kollár Anna

onbizalom2.jpg

Az Önbizalom Erősítő Edzőtábor 1. részében megosztom Veled, hogyan váltam azzá a magabiztos Nővé, sőt sokkal többé, mint akiről kislányként csak álmodoztam és aki most minden nap hálát ad azért, hogy álmai életét élheti.

 

Álmaim Nője - nem én voltam 

Mikor kislány voltam, élt egy kép a fejemben a Nőről, akivé válni akarok. És furcsa módon, minél idősebb lettem, annál inkább éreztem úgy, hogy egyre csak távolodok tőle.

Ez a Nő bátor volt és határozott - én ellenben állandó bizonytalanságban és döntésképtelenségben éltem. A Nő magas volt és törékeny testalkatú - velem szemben, aki 166 centimmel az átlagosak közé sorolhatom magam, a melleim (nem panaszkodom, de…) pedig ellehetetlenítik a törékenység látszatát is. A Nő kellemes mosollyal az arcán lebegett végig a céljai megvalósítása felé - míg nekem ötletem sem volt, hogy mit is akarok igazán. A Nő beleszeretett a Nagy Őbe, akivel azonnal összhangba kerültek és közösen tervezték a jövő képüket - az én kis őim inkább arra tanítottak, hogyan álljak ki magamért és hogyan heverjek ki egy szakítást. A Nő tudta és 100%-ig megélte a szexualitását - ezt inkább nem is részletezem, hogy hány alkalommal soroltam magam háttérbe a kis ők mellett ezen a területen…

Kislányként tisztán élt bennem a Nő képe, szinte le tudtam volna festeni a legkisebb rezdülését is, olyan pontosan megálmodtam. És olyan pontosan vágott újra és újra arcon a felismerés, amikor belenéztem a tükörbe - ez a Nő egyáltalán nem én vagyok!

Nem csoda, hogy újabb és újabb mélypontok következtek, hiszen az ideális és az aktuális énképem közel és távol nem egyezett semmiben, ami komoly önértékelési problémákhoz vezetett.

Képtelen voltam döntéseket hozni a jövőmmel kapcsolatosan, így egy csomó lehetőséget kihagytam. Hosszú hónapokig húztam a szakítást, habár már rég nem voltam szerelmes és a jövőképben sem voltam biztos, csak azért, mert féltem, hogy ennél jobb kapcsolatom úgysem lesz soha. Ledöbbentően sokat játszmáztam és igyekeztem érzelmi zsarolással elérni a céljaimat, mert féltem, hogy különben senki sem foglalkozna velem. Hiába vettek körül csodálatos barátok, végtelenül egyedül és szerencsétlenül éreztem magam.

 

 

 

A nem is olyan egyértelmű áttörés

Aztán elérkezett az a 3 nap. A 3 nap, amiről múlt kedden meséltem Neked (kattints ide, ha nem olvastad) és amire azóta is sorsfordító esetként tekintek. Pedig nem egyszeri eset volt és nem is az utolsó. Mégis, akkor, ott, az otthoni ágyamon ülve, mélyen magamba süllyedve egy olyan pontjára jutottam el az önbizalom hiánynak és az önsajnálatnak, hogy addig sírtam, amíg egyszer csak el nem fogytak a könnyeim. Sírás nélkül, néma csendben ülni pedig a lehető legijesztőbb forgatókönyv volt, amit akkor el tudtam képzelni.

Mit tehettem hát? Felálltam és arcot mostam.

Emlékszem arra a meghökkenésre, ami bennem volt. Hiszen nem változott semmi, nem világosodtam meg, nem lett hirtelen önbizalmam, nem értett meg hirtelen valaki olyan szinten, amire szükségem lett volna. Igazából nem történt semmi és mégis valami alapjaiban változott meg. 

Tudod, hogy miért?

Pontosan amiatt, mert a 3 napos mélység sem segített semmit. Szóval cselekedni kellett, különben a másik választási lehetőségem az lett volna, hogy örökké otthon maradok a szülői házban.

 

Az első botladozó lépések

Szóval cselekedtem. Első lépésként csak megmostam az arcom és hagytam, hogy a Húgom felvágjon nekem néhány őszi barackot. Aztán lezuhanyoztam és bekapcsoltam a laptopom. Aztán előkerestem azokat az önismereti könyveket, amiket már olvastam, vagy olvasásra vártak, mert tudtam, hogy valahol elrejtve ott van bennük a válasz, amire nekem szükségem van.

És ez a cselekvési sorrend éppen akkor, éppen arra volt jó, hogy ne az ágyamon ülve, a fal felé fordulva forduljak egyre mélyebben beleásva magam az önsajnálatba.

Aztán ezt a listát továbbfejlesztettem a következő 3 - vagy ki tudja mennyi - napom után, és akkor született meg a Boldogság-receptem, amit valószínűleg már Te is olvastál.

Hónap hónapot követett, amíg meg nem érkezett egy olyan 3 napom, ami inkább már csak 1 volt. Mert akkorra már felismertem, hogy minél hamarabb cselekszem, annál hamarabb leszek újra boldog és magabiztos, az a Nő, aki szeretek lenni. És ez az 1 nap, így vált újabb fordulópontjává az életemnek.

 

A felismerés

Ezen a napon, amikor éppen elkezdtem volna sajnálni magam, rájöttem, hogy nincs miért. Hogy minden egyes panasz, félelem és bizonytalanság mögött tények sorakoznak, amik azt bizonyítják, hogy egyáltalán nincs igaza az Ego-lányomnak, a belső kritikusomnak.

Ezen a napon jöttem rá arra, hogy azzá a Nővé váltam, akiről kislányként álmodoztam - csak még sokkal többé.

Ez a Nő, aki ma is vagyok, se nem törékeny testalkatú, se nem hosszú combú és a hasa sem kockás. Ez a Nő nem Párizsban dolgozik egy luxus divatcégnél, ahol folyamatosan lépked egyre fentebb a ranglétrán. Ez a Nő nem utazta be a világot és napozott yachton az Égei-tenger közepén. Ez a Nő nem az első szerelmében találta meg a Nagy Őt, és nem alapított korán családot, ahogy kislányként tervezte.

 

Tökéletesség helyett magabiztosság

Ez a Nő egyáltalán nem tökéletes - annál sokkal több. Ez a Nő Én vagyok.

Szeretem, akivé váltam, mert magamon viselem azoknak a 3 napoknak (és hosszú éveknek) a sebeit, és tudom, hogy hozzátartoznak a fejlődésemhez. Szeretem, hogy képes voltam kilépni nem 1, nem 2, hanem 3 olyan kapcsolatból is, ami családalapítással végződhetett volna és már biztosnak tűnt, hogy helyettük a bizonytalant válasszam - és ezáltal megtalálhassam a kis ők helyett az Igazit, a Vőlegényemet, aki minden nap motivál, aki mellett megélhetem a szerelmet és aki valóban komolyan gondolja, hogy együtt éljük le az életünket. Szeretem, hogy addig kutattam a tökéletes munka után, amíg ki nem mertem mondani, hogy coachinggal akarok foglalkozni. Ez a munka, ez a szakma és a Ti fejlődésetek tett azzá a Nővé, aki már nem tudja tovább tökéletesíteni a vizualizációs tábláját, mert minden egyes nap az álmai életét éli.

 

Mit viszel magaddal a történetből?

Ha még nem ismersz olyan régóta, akkor lehet, hogy ennél a pontnál szakad el Nálad a cérna, és lépsz ki a cikkemből, ami egyszerű dicsekvésnek tűnhet. Ha ismersz, akkor viszont tudod, hogy nemcsak a dolgok rózsaszín oldaláról szoktam áradozni, hanem éppen úgy megosztom Veled a mostani mélységeket is, mint ahogy a régmúlt árnyoldalait is felvállalom.

Azért, mert visszanézve pontosan tudom, hogy a mélypontok és az ezekből való újabb és újabb felállás vezetett ahhoz, hogy azzá a magabiztos, tudatos és az életét imádó Nővé váljak, aki ma megmutathatja Neked, Te hogyan érheted el mindezt.

 

Neked meddig kell még várnod?

Hogyha azon a 3 napon, vagy inkább azokban az években elém toppan az Őrangyalom és  azt mondja nekem, hogy "Anna, láttam a jövőd és hidd el, meg fognak valósulni a legcsodálatosabb álmaid is" - megkönnyebbültem volna.

Most engedd meg, hogy egy kicsit beleugorjak az Őrangyalod szerepébe azt mondjam Neked:

“Hidd el, ha minden nap teszel érte egy apró lépést, ahogy én is csak annyival kezdtem, hogy megmostam az arcom, akkor a jövőd még annál is szebb lesz, mint amilyennek most megálmodtad.”

 

>>> Nézd meg a videómat is, ahol megosztok Veled 1-2 plusz részletet is!

 

2 nap múlva, szerdán, érkezek az Önbizalom Erősítő Edzőtábor 2. részével és ígérem, akkor még tisztábban fogod látni az előtted álló utat.

 

Addig is a legnagyobb szeretetemmel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

 

U.i.: Ha szeretnél értesülni az Önbizalom Erősítő Edzőtábor következő részéről is, akkor kövess Facebookon! ;)

A bejegyzés trackback címe:

http://kollarannacoach.blog.hu/api/trackback/id/tr7212587011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.